Tordai sóbánya

Turizmus

A tordai sóbánya a világ leglátványosabb ember alakította föld alatti területe és egyben a leghíresebb turisztikai látványosságok egyike. Az emberek a föld alatt, egy különleges természeti környezetben teremtették meg, Erdély mélyén, úgy, hogy beleástak a sóba, amely az évszázadokon keresztül a térséget beborító tenger elpárolgása után rakódott le. Ma a tordai sóbányából származó só 60 évre elegendő sómennyiséget tudna biztosítani az egész bolygó számára.

A sóbányát évente több, mint fél millióan látogatják. A 120 méter mély bánya 38 millió tonna sót rejt magában. Ezeket a számokat csak akkor érti meg igazán az ember, amikor a helyszínen van és tapasztalja a hatalmas méreteket. A sóbánya nem csak látványos, hanem egészséges is a sós levegője miatt. Felépítését tekintve számos galériából, tárnából és teremből épül fel.

A Ferenc József-galéria a bejárati kapu a mélységbe. Egy föld alatti labirintus, amely egy másik dimenzióba kalauzol bennünket. 1853 és 1870 között épült, rendeltetése pedig az volt, hogy segítségével megkönnyítsék és olcsóbban szállítsák a sót a felszínre. A múltban a sót itt szállították, először a ló hátára rakott zsákokban, majd a 19. század végétől lovas vagonok segítségével. A kitermelés befejezése után a tordai sóbánya a második világháború ideje alatt a város lakosságának légvédelmi menedékévé vált, később, 1948–1992 között pedig a Ferenc József-galéria egy részét sajtraktárként használták.

A Rudolf-tárna trapéz alakú kupolája 42 méter mély, 50 méter széles és 80 méter hosszú, igazi remekmű. A Rudolf-tárna az utolsó hely a bányában, ahol még sót bányásztak Tordán. 172 lépcső vezet le a bányafenékig. 13 emeletet kell lemenni, minden pihenőhídnál a falon meg van jelölve az az év, amikor az adott szintet kitermelték. A Rudolf-tárnából ereszkedünk le a Mária Terézia-tárna felé. Itt sóvízesés, egy föld alatti tó, cseppkövek és sóvirágok várják. Itt zajlott a legrégebbi bányászati ​​munka az egész tordai sóbányában, innen a sót 1690–1880 között termelték ki.

A sógalériák elvezetnek a József-tárnába, amely egy kupola alakú tárna, a felszíntől 115 méter mélyre vezet le, és alapátmérője 67 m. II. József császár tiszteletére nevezték el. Csak a sóból ásott erkélyeken át látható, amelyek a szállítási galéria szintjén helyezkednek el. Ez a tárna jelenleg fejlesztés alatt áll, és a későbbiekben majd megnyitják a turisták számára. A Crivac-terem egy nyolcszögletű szoba, amelybe egy „crivac”, „sómalom” vagy “gepel” néven ismert függőleges tengelyű csörlő van felszerelve. Az 1881-ben épült crivac az egyetlen ilyen típusú gép Európában, amelyet azon a helyen őriztek meg, ahol működött.

Ezután belépünk a Névsorolvasás-terembe. Ezt azért nevezték így, mert ez a terem ideális hely volt azoknak a nyilvántartására, akik belépnek ide és elhagyják a Rudolf-tárnát. A Névsorolvasás-teremben, a maga pompájában, ott áll a Gazdagok lépcsője. A 19. századba lépünk itt be, Ferenc József osztrák császár és magyar király idejébe, akiről azt állítják, hogy ezen a lépcsőn ment le a bányába. A Gazdagok lépcsője, amely a Névsorolvasás-terem közepén helyezkedik el, a Terézia- és a Rudolf-tárnákhoz való hozzáférést szolgálta, mielőtt a szállítási galériában befejezték a munkálatokat.

A Sómúzeum a kiemelő akna termével folytatódik. Itt található a kiemelő akna, amelyen keresztül a Rudolf-tárnában bányászott sót függőlegesen szállították a Ferenc József-galéria szintjére. Az itt található kiemelő akna a Ferenc József szállítási galériát köti össze a Rudolf-tárnával. 87 m mély, és három része van: kettőt a Rudolf-tárnában kitermelt só szállítására használtak, és van egy olyan része, ahol a bányászok közlekedésére szolgáló lépcsők találhatók. Itt még mindig megtalálható egy régi fa emelő, amelyet az akna ásására használtak. A múlt nyomai mindenütt megmaradtak. Fent, a helyiség mennyezetén, az akna fölött még mindig látható az a hely, ahová egy 10,5 méteres tornyot ástak, amibe két kereket szereltek fel – néhány acélemelővel –, és ezek ma is működőképesek, bár több mint 150 évvel ezelőtt, 1864-ben szerelték fel őket.

A sókitermelési folyamat története a Gizella-tárnában folytatódik. A só szállításához a Gizella-tárna és a Ferenc József szállító galéria között két műszaki kamrát ástak – az egyikben helyezték el a sómalmot, a másik pedig a kiemelő akna felső rámpájánál kapott helyet. Később, 1992-ben, amikor a sóbánya megnyitotta kapuit a látogatók előtt, ezt a két termet egyesítették, és így alakult ki a gyógykezelésekhez használt „Pihenő” szoba.

Forrás: www.salinaturda.eu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .