A Szent Anna-tó Alcsík egyik leglátványosabb nevezetessége. A vulkáni krátertó Tusnádfürdő felől aszfaltúton is megközelíthető, így a kényelmesebb túristáknak is elérhető. Természetesen, aki sportosabb, azok számára a túristaútvonalon is megközelíthető a Csomád hegységen keresztül. A Mohos Természetvédelmi Területen helyezkedik el. Itt két kráter található: az egyikben foglal helyet a Szent Anna-tó, a másikban pedig a Mohos tőzegláp található.
Sajnos a tó is idővel láppá fog alakulni, mert a tó szintje folyamatosan csökken (1867-ben a legnagyobb mélység 12 m volt, 1907-ben 8,5 m, jelenleg pedig 7 m), és mivel nincs vízgyűjtő területe vagy folyó, ami táplálná, idővel elszivárog a kráter tó vize. Nekem még volt alkalmam fürödni benne, de 2018 áprilisa óta sajnos már ez is tilos. Kárpótlásként viszont nem ritka, hogy medvével találkozunk, mivel a Szent Anna-tó viszonlag messze esik a településektől.
A 220 ezer négyzetméter vízfelületű tó alacsony sótartalommal rendelkezik. Vulkáni eredete miatt medre tölcsér alakú, vize zavaros, főleg a fekete iszap miatt. A Csomád hegység vonulataiban 56 ezer éve erős vulkáni tevékenység volt megfigyelhető. Kutatók megállapították, hogy az utolsó kitörés 32 ezer éve történt, amikor is a vulkán 8-10 napig volt aktív. A Szent Anna-tó is ekkor jött létre. A képződmény úgynevezett maar-tó, ami azt jelenti, hogy a vulkáni láva és a víz találkozásakor történő robbanás erdménye.
A Szent Anna-tó legendája
„Valamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén egy magas hegy volt, melynek a tetején vár állott. Vele átellenben, egy órányira, a Bálványos-hegyén is egy hatalmas vár volt (ennek romjai ma is láthatók). Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös, irigy volt, egymást sem szerették.
Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet hat szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett, ahol kockázással elnyerte a hintót. Másnap első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. A testvére nagyon megirigyelte a hintót, és fogadtak hogy egy napon belül különb hintót fog szerezni, nem is hat, hanem tizenkét lóval.
Egész nap tűnődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába törte a fejét, semmit nem tudott kitalálni. Hanem egyszer csak mi jutott eszébe? A várba parancsolta a környék legszebb leányait. Fél nap se telt bele, és több száz lány gyűlt össze, a legszebb közülük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, majd még tizenegyet, és a hintója elébe fogatta őket. A lányok azonban meg se bírták mozdítani a hintót.
Az úr szörnyű haragra gerjedt, és ostorával rávágott Annára, aki legelől állt. Patyolatfehér húsából kiserkedt a vér, s jajszava felhangzott a magas egekig. Az úr másodszor is rávágott, ekkor Anna megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá. S abban a pillanatban az ég elfeketedett, és szörnyű mennydörgés között a vár összeomlott. A romok egyre lejjebb süllyedtek, mígnem az egész víz alá került, és egy tó alakult ki.
A tó vizén tizenkét hattyú úszott, majd kijöttek a partra, megrázták magukat és visszaváltoztak leányokká. Mind hazasiettek a falujukba, Anna kivételével, aki kápolnát épített a tó partján, s ebben a kápolnában töltötte életének hátralevő részét csendes imádkozással. És jöttek az emberek mindenfelől a kis kápolnához együtt imádkozni a szent életű leánnyal, halála után pedig elnevezték róla a tavat Szent Anna tavának.” – Benedek Elek gyűjtése alapján
