Az Ezer Székely Leány Napja a székely népviselet, néptánc és népzene évente megszervezett hagyományőrző találkozója, amelyre rendszerint július első szombatján kerül sor Csíkszeredában. Az évről évre megrendezett találkozó lehetőséget teremt a székely népviselet és népművészet értékeinek bemutatására, megőrzésére, népszerűsítésére.
Az 1931-es első rendezvény után néhány évig még sikerült megszervezni a találkozókat, majd 1990-ben elevenítették fel újra, megőrizve eredeti hagyományápoló szerepét.
Az esemény seregszemlével kezdődik, Csíkszereda főterén felvonulnak a székely falvak népviseletbe öltözött leányai és legényei, népi játékok bemutatásával, körtánccal szórakoztatják az összesereglett közönséget. Csíkszeredából együtt vonulnak ki a csíksomlyói nyeregbe Csík különböző vidékeiről és a Székelyföld távolabbi tájairól sajátos népviseletükben érkező, néptáncukat, népzenéjüket és népdalaikat magukkal hozó hagyományőrző csoportok. A Ezer Székely Leány Napján a szentmisét követi a népviselet a népdal és a néptánc több órás ünnepe, a hagyományos népviseletbe öltözött csoportok bemutatkozása a nyeregben épült Hármashalom-Oltár színpadon.
Az 1920-as évek végén kezdtek kibontakozni Csíkszeredában a székely népviselet, néptáncok, hagyományok, szokások felelevenítését, népszerűsítését célzó mozgalmak. “A népi művészet és háziipar felelevenítése, illetve megörökítése annyira a levegőben volt már, hogy minden értelmiségi – aki tehette – munkakörében e területen tevékenykedett.“ – jellemezte ezt az időszakot az 1929 őszén rajztanárként Csíkszeredába került Vámszer Géza.
Felismerte a székely népi hagyományok identitásőrző szerepét Domokos Pál Péter is, a későbbi néprajztudós, aki ugyancsak ebben az időszakban tért haza Budapestről, és 1926-őszétől a csíkszeredai tanítóképző tanára lett. A mindennapi életben is székely harisnyát és csizmát öltött, szőttes bálok szervezését is kezdeményezte, ahová a lányok, asszonyok népviseletbe öltözve, szőttes rokolyában mehettek. Egy 1990-ben készült interjúban így emlékezett vissza: “Ezt akartam: az új világba a régi életet vinni és úgy élni, hogy minta lehessen. Azért öltöztem harisnyába és csizmába. A tanártársaim nem lelkesedtek érte, a szemükbe a kultúra a nadrág volt.” A fiatal értelmiségiek hagyományápoló törekvései támogatásra találtak a Szociális Testvérek Társasága (szürke nővérek) és a Katolikus Nőszövetség munkájában. Az általuk kezdeményezett Kaláka mozgalom – az erdélyi falusi asszonyok és leányok mozgalma – egyik szép megvalósítása volt az Ezer Székely Leány Napja.
1931. június 7-én került sor az első Ezer Székely Leány Napra, hosszú hónapokig tartó előkészület után. A Csíki Néplap május 22-i számában megjelent cikk szerint, az eredetileg május 31-re tervezett találkozót egy héttel elhalasztották a választások miatt.
A találkozó jelmondata – Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk – tükrözte a szervezőknek azt a törekvését, hogy a népi hagyományok felelevenítésével a közösségi identitást erősítsék.
A kommunista diktatúra éveiben betiltották a rendezvényt, amelyet már a rendszerváltás évében, 1990-ben újjáélesztettek. A rendezvény és mozgalom újra a tradíció-ápolás szerepét és feladatkörét vállalta. Ekkor a hagyomány szerint ugyancsak a Szociális Testvérek köszöntötték a Csíksomlyóra érkezőket, bár a szervezést már nem tudták vállalni. A nevükben Walter Ilona e szavakkal köszöntötte a részt vevőket: “Jöjjünk ide évről-évre az Ezer Székely Leány Napjára, közös szent-misén részt venni, magunkba fogadni az élő Istent, hogy belsőleg is megérlelődjünk a ránk bízandó életek befogadására és felnevelésére! Jöjjünk ide őseink lelkéből meggazdagodni, sajátos kincseinkből megajándékozni másokat és gyarapodni a többiekéből! Jöjjünk ide, hogy dalban, táncban, vidám játékban átéljük a közösség megtartó erejét! „
A rendezvény sajátossága, hogy minden évben más-más tájegység mutatja be táncait és hagyományait, majd a különböző néptánc csoportok szórakoztatják a nagyszámú nézőközönséget. Fokozatosan bővült a résztvevők köre, nem csak a szűkebb régióból, hanem egész Székelyföldről és Moldvából is érkeznek tánccsoportok és népdalénekesek, így az utóbbi években már külföldi résztvevőknek is tapsolhatott a közönség.
