A korondi kerámia

Kultúra Népművészet

Korond, a Sóvidék szívében terül el. Hargita megye egyik legkiemelkedőbb népművészeti és iparművészeti központja. A településen vasas-kénes gyógyfürdő és négy borvíz forrás is található. De hírnevét igazán a fazekasságon keresztül szerezte. Ezzel együtt az itteni székely emberek a taplófeldolgozás mesterei is. A taplóból a korondi emberek leginkább sapkát, kalapot és egyéb dísztárgyakat készítettek és készítenek ma is.

Átutazni Korondon nem lehet anélkül, hogy ne vennénk észre a bazárokat, melyekben kézműves termékeiket kínálják eladásra a helybéliek. És ha már megálltunk, érdemes egy kicsit barangolni is itt, mert különösen szép és igényes székelykapukat csodállhatunk meg.

A korondi fazekasság története

A középkor óta űzik a korondiak ezt a ritka és becses mesterséget. Sokan Európa legjelentősebb fazekas központjaként ismerik el. Kezdetben erős konkurenciája volt a székelyudvarhelyi mesterembereknek. Sajnos I. Rákóczi György egy rendelettel vetett véget a viaskodásnak 1643-ban, amikor is betiltotta a korondi kontártermékek előállítását. De még ez sem szabhatott határt, mert a helyiek tovább folytatták tevékenységüket, de mindezt illegálisan kellett tenniük.

1750-ben gróf Gyulaffy László teszi meg az első engedményt, amikor is beleegyezik, hogy évente négy vásárt tarthassanak Korondon. Ennek az intézkedésnek is köszönhetően a város fazekassága rohamszerűen fejlődik és egyre többen költöznek ide és művelik a mesterséget. Később Székelyudvarhelyen megnyílik az első fazekas iskola is, ahol sok helybéli tanúl.

A korondi kerámia kereslete azonban az évi négy vásár által biztosított mennyiségnél jóval nagyobb volt. Ennek volt köszönhető, hogy a kézműves termékeik a XIX. század közepére már egész Erdély szerte elterjedtek és ismertté váltak. A fazekasok lényegében szekérre rakták portékáikat és bejárták vele Marosvásárhely és a Mezőség környékét. Ezt követően a korondi fazekas termékek eljutottak már a Kárpátokon túli falvakba és városokba is. A töretlen fejlődést végül az ötéves vámháború akasztotta meg, ami Magyarország és Románia között bontakozott ki.

Bár a fejlődés megállt, a korondi fazekasok töretlenül kitartottak. Ebben a korszakban Romániaszerte csökkent a fazekasok száma, de Korondon állandónak volt mondható a kézművesek száma. A kitartásuk meg is hozta a gyümölcsét, ugyanis a XX. század elején az Iparfejlesztő Bizottság a következőket fogalmazza meg:

“Bizottságunk hiszi, hogy néhány év alatt, elsősorban Korondon olyan iparfejlesztési akciót kezdeményez, mely által százak és ezrek fognak európai verseny – agyagiparos műkészítményeket előállítani.”- (Udvarhelyi Híradó, 1907)

Ennek az intézkedésnek meg is lett az eredménye. A korondiak kézműves termékei ellenálltak az iparosodás által létrejött nagyüzemi manufaktúráknak is. A bécsi döntés után dr. Szepesi Mihály, miniszteri tanácsos vette oltalma alá a korondi kerámiákat. Ő ugyanis szövetkezetbe szervezte az úri ízlést is kielégítő fazekasokat, megvédve ezzel a szakmát.

1960-as évektől megfigyelhető, hogy kiszélesedik a termékpaletta és megjelennek a virágvázák, falitányérok és egyéb díszítő kerámiák. Mindemellett a megnövekedett túrista forgalom kihasználása céljából megjelent a giccses dukkó-díszítés is. 1989 utáni időszakban a korondi kerámiák világszinten váltak ismertté. Ehhez hozzá járult az évente megrendezésre kerülő korondi kézműves vásár is.

Napjainkban körülbelül 600 főre tehető a korondi fazekasok száma. Jellemzően Korond Tószegnek nevezett végén összpontosulnak a kezdetek óta, ellentétben a Felszegiekkel, akik leginkább a földművelésből élnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .